“Vajon, hányan vannak Önök között, akiknek az élete abszolút rutinszerû? Akik pontosan tudják, hogy reggel nyolcra bemennek dolgozni adott útvonalon, tudják, hogy ott mi fog történni (nulla izgalom), tudják, hogy hazafelé milyen utcákon keresztül vezet az út, már a köveket is ismerik, pontosan tisztában vannak vele, hogy mi várja õket otthon, a másik mit fog mondani, hogyan zajlik majd az este, és így tovább. Azaz tömény unalom az életük. Miközben ott van a lehetõség, hogy izgalmassá tegyék, ha veszik a fáradságot, és fejest ugranak a mélybe – vagyis önmagukba. Mi is van bennem valójában? Megnézem önmagamban az állatot! Ilyenkor az adrenalin rögtön elkezd ám száguldani a vérpályákon! Vajon, a bennem lakó állattal hány embernek okoztam eddig fájdalmat? Izgalmas kérdések sora. Éppen ezért egy adott életkor felett az emberek zöme nem mer változtatni, mert olyan sok fájdalommal kellene ilyenkor szembenéznie, hogy inkább azt mondja: ‘Jó nekem ez a Béla, úgyse találnék mást! Lehúztunk már egymás mellett harminc évet, a maradékot tán csak elvegetáljuk valahogy!’”
Dr. Csernus Imre
