2011. augusztus 13. szombat – 21:00
Érints meg, – erre kérlek, – ha kisbabád vagyok! Ölelj gyakran magadhoz, nélküled “megfagyok”! Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess! Puszild meg arcom százszor, mert így természetes! Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet, öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret! Érintésed ha érzem, az biztonságot ad, Érints meg, ez az érzés, mindig velem [...]
2010. január 5. kedd – 23:18
Iszonyú dolgok mostan történűlnek, Népek népekkel egymás ellen gyűlnek, Bűnösök és jók egyként keserűlnek S ember hitei kivált meggyöngűlnek. Ember hajléki már rég nem épűlnek, Szivek, tűzhelyek, agyak de sérűlnek, Kik olvasandják ezt, majd elképűlnek, Ha ő szivükben hív érzések fűlnek.
2009. szeptember 16. szerda – 14:06
Halászok mesélik, hogy messze délen egy olajos, fűszeres szigeten, hol drágakő szikrázik a homokban, volt egy madár, amely a földön állva csőrével magas törzsek koronáját szét tudta verni; s ha bíborcsiga- színű szárnyait nehéz, alacsony repülésre nyitotta: hát akár egy sötét felhő, egészen olyan volt. napközben, mondták, az erdőbe bújt, esténkint pedig kisétált a partra [...]
2009. augusztus 17. hétfő – 09:40
”…Valami elveszett! Valami, valami szép örökre elszállt, elenyész… Valami pótolhatatlan, valami egyetlenegy, barátság, szerelem, egy pálma-zöld sziget, mely átdereng a párás tengeren; vagy csak egy távoli nyár, valami, valami szép, talán a legszebb odaveszett örökre már. És nincs segítség. S nincs rá magyarázat. Csak belesimul szelíden a bánat sikolya a diadal dallamába…” (részlet) Garai Gábor
2009. május 26. kedd – 10:44
Keserű vagy, Mint aki nem remél, Mint aki semmitől sem fél, Te korszerű vagy És boldogtalan, A szíved üres És haszontalan. Tőled minden szó elköszön És az örömre bánat jön, Add a szíved, Én megköszönöm! Álmodd, hogy nincs már szerelem, S Te leszel az én emberem, Reméld, hogy segít a józan ész, A szívedért eljön [...]
2009. május 25. hétfő – 09:34
Tudnál-e csendesen hozzám bújni, Esténként kedvesen átölelni, Hallgatni a madarak énekét, S megcsodálni a fényt s a naplementét? Tudnál-e esőben is nevetni, Egy szúrós fenyőfát megölelni, Élvezni a pillangók táncát, S átélni két ember valós nászát? Tudnál-e táncolni a gyönyörtől, Könnyezve sírni az örömtől, S kitárni felém a szívedet, hogy megsimogathassam a lelkedet? Mondj igent, [...]
2009. május 18. hétfő – 08:50
Kisfiú egy fáradt, furcsa délután Megunt játékok közt behunyt szemmel áll Lassan nekiindul álomlován Ez segít talán Ahogy felpillant, egy nagy követ talál Bűvös fehér kő a lábainál És a kisfiú nem játszik mással már Rá csodakő vár Aki választott: Kiválasztatott Tedd hát, s találd meg életed súlyát Meg nem állt soha, mindig vándorolt Mindig [...]
2009. május 16. szombat – 21:13
Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. Sokmillió év múlva azonban az ember végre elég okos lett. Azt mondta: Ugyan, ki beszél még itt az Istenről? Én magam veszem kezembe a jövőmet! Megtette, és elkezdődött a Föld utolsó hét napja. Az e l s ő nap reggelén elhatározta az ember, hogy szabad lesz és [...]
2009. május 16. szombat – 20:45
Ártatlan gyújtogatók A véletlen hozta úgy hogy ráakadtam ott Elszürkült arcában valami megfogott Talán a furcsán tiszta szem az volt benne idegen Álltunk a pultnál, mintha száz éve már kiürült volna kezében a pálinkás pohár Lassan hozzám fordul ajkán a kérdés feltolul “Micsoda világba küldött minket az Úr?” Egy tüztestü szárnyas lény a Földre [...]
