Volt egyszer egy kőfaragó, aki mindig elégedetlen volt magával és az életével. Egy szép napon, amint mendegélt, elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt. Benézett a nyitott kapun, és látta, hogy odabent csak úgy nyüzsögnek az előkelőbbnél előkelőbb látogatók. ?Milyen hatalmas is lehet egy ilyen kereskedő!? ? gondolta a kőfaragó. Elfogta az irigység és azt kívánta, bárcsak ő is ilyen gazdag lehetne. Akkor bezzeg nem kellene szegény kőfaragó módján tengetni az életét. Legnagyobb ámulatára egyszerre gazdag ekerekedővé változott. Nagyobb pompa és hatalom vette körül, mint amit valaha álmodni mert volna, Irigyelte és gyűlölte is mindenki, aki nála szegényebb volt. Egyszerre csak pompás gyaloghintót vittek el a háza előtt, a gyaloghintóban magas rangú hivatalnok terpeszkedett. Körülötte szolgák hada és gongot ütő katonák. A leggazdagabb ember is mély meghajlással hódolt a menet előtt. ?Milyen hatalmas az a hivatalnok? ? gondolta ? ?Bárcsak magas rangú hivatalnok lehetnék
Ezután magas rangú hivatalnokká változott. Mindenhová dúsan hímzett gyaloghintón cipelték és a nép reszketett tőle és gyűlölte és földig hajolt előtte, amerre csak járt. A nyári nap forrón tűzött és a hivatalnok iszonyúan kényelmetlennek érezte a fülledt gyaloghintót. Kinézett. A nap fenségesen ragyogott az égen és tudomást sem vett a hivatalnok létezéséről. ?Milyen hatalmas a nap.? ? gondolta. ?Bárcsak nap lehetnék!? Ezután nappá változott, mindenkire pokoli erővel tűzött, kiégette a mezőket és a földművesek átkot szórtak rá. Ám egyszerre csak nagy fekete felhő kerekedett és odafurakodott a nap és a föld közé, így a nap sokat veszített erejéből. ?Milyen hatalmas ez a viharfelhő!? ? gondolta ? ?Bárcsak viharfelhő lehetnék!? Ezután felhővé változott, elárasztotta a mezőket, a falvakat, mindenki kétségbeesésére. Hamarosan azonban úgy érezte, hogy valami nagy erővel tolja. A szél volt az. ?Milyen hatalmas a szél!? ? gondolta ? ?Bárcsak szél lehetnék!? Ezután szélé változott, lefújta a cserepeket a háztetőről, kicsavarta tövestől a fákat, s mindenki gyűlölte őt és félt tőle, amerre csak elsüvített. Hanem egyszerre csak nekirohant valaminek, amit bárhogyan is igyekezett elfújni, csak állt rendületlenül. Hatalmas szikla volt az. ?Milyen hatalmas ez a szikla!? ? gondolta ? ?Bárcsak kőszikla lehetnék
Ezután kősziklává változott és hatalmasabb volt mindenkinél a világon. Ahogy ott állt, egyszercsak kopácsolást hall, egy kalapács hangját és érezte, hogy farigcsálják az oldalát. ?Ki lehet hatalmasabb nálam, a sziklánál?? ? kérdi. Letekintett és mélyen maga alatt megpillantott ez kőfaragót.
